Szívfájdalom

Tegnap megtdtam hogy együtt van a csávóval, és le is feküdt már vele....

4 nap telt el az utoló bejegyzésem óta. Érdekesség a világon semmi nem történt. A hangulatom? Érdekes. Egyre kevésbé hullámzó, de az nemazt jelenti hogy jól vagyok. Inkább olyan középszarul. Nem érzem jól magam, de rosszul sem vagyok, olyan általános levertség - ez az amivel tudnám jellemezni a hangulatomat. Megint itt a hétvége, remélem nem fogok befordulni vasárnap estére, ettől előre félek. Információm Róla minimális. Ez egyik haverja beszélt vele és érdekes dolgokat mondott. Azt mondta, hogy Ő még mindig szeret engem, de nem tudna visszaköltözni, mert fél tőlem... Ezt a baromságot, hihetetlen. Mikor meghallottam a hirt, 300-ra ment fel a vérnyomásom. Még ilyet! Tőlem félni, aki soha se soha egy ujjal nem bántottam, mégcsak nem is kiabáltam vele! Tény hogy utolsó beszélgetésünk alkalmával keményen beolvastam neki, de az az akkori idegállapotom miatt természetes volt. És állítólag szeretné ha bocsánatot kérnék tőle. Ezen is meglepőtdem. Én felnőtt vagyok, hajlandó vagyok bocsánatot kérni tetteimért, de kutyába nem fogok lemenni. az Ő száját a mai napig nem hagyta el a "sajnálom" szó, immáson két hónapja... Én meg azonnal kérjek bocsánatot. Mondhatom szép, de akor is megteszem majd egyszer ha ennek örül, legyen. Nagyon sokat kell még a kapcsolatoktól tanulnia, olyan alapvető téveszméi vanak hogy az hihetetlen..
Ma vannak a Móri Bornapok. Ettől kicsit paráztam, mert minden évben ezt együt töltöttük, és most rossz hogy én nem megyek. De valahogy nem lettem rosszul tőle, csak sokat gondolok erre.
Megjött a könyv amit rendeltem, beleolvasgattam, érdekes olvasmány, remélem segít egy kicsit leküzdeni amostani állapotomat.

Ja, és döntöttem, költözök. Beköltözöm fehérvárra, mert nem bírok itt megmaradni, a lakás minden szeglete rá emlékeztet, és ezt nem bírom. Kiadom az enyémet albiba, én meg kiveszem egy haverom lakását fehérváron. Bízom benne hogy a környezetváltozás jót fog tenni, nagyon bizakodó vagyok. Ha minden jól megy, okt utolsó hétvégéjén végleg búcsút intek a lakásomnak. Csak így tudok szabadulni az emlékektől, mindent meg kell változtatom, új életet kell kezdenem, csak így megy. Meglátjuk...
Hamarosan jelentkezem, mert a hétvégén érzem hogy valami történni fog....

Hát október lett, az első egyedül kezdett hónapom cirka 15 éve... Nem tudom miért, de ma megint rám tört minden rossz ami létezik, elkezdett megint szívbemarkolóan hiányozni, a nap minden egyes percében csak rá tudtam gondolni, senki másra. A melóhelyen nem is tudtam semmit csinálni, haza is jöttem előbb a kelleténél. Pedig hogy örültem hogy pár napig jobban voltam... De most megint annyira rossz.. Rettenesen hiányzik néha úgyérzem hogy a napok múlásával egyre nagyobb a féjdalmam. Fogalmam sincs mikorra fogom ezt kiheverni.
Ma rendelte megy könyvet, a címe : Mars és Vénusz újrakezdi... Ez egy tanácsadó könyv a szakítás utáni állpotra, és állítólag segít újrakezdeni az életet. Nagyon bízom benne hogy ha csak egy kicsivel is, de jobb lesz ha elolvasom, sokan dícsérik ezt a könyvet.
A legrosszab, hogy az égvilágon semmi hír róla immáron egy hete, még iwiw-re sem lépett be, semmi. Titokban beléptem a messengerre a nevével, természetesen a volt pasija ott van a partnerei között...Nem tudom van e köztük valami, de az biztos hogy tartják a kapcsolatot rendszeresen, bár a pasi iwiw-en még mindig a barátnőjével van fennt a képeken.
Nagyon rossz érzés ez, én hülye még mindig abban bízom, hogy egyszer felhív sírva majd hogy vissza akar jönni... De az agyam világosan látja, hogy ez a nap SOHANAPJÁN lesz. Csak a szívem nem tudja felfogni, bármennyire is szeretném. Egyre jobban távolodik el tőlem, tudom jól hogy nap mint nam egyre kevesebbet gondol rám, egyre kevésbé vagyok fontos neki. És ezzel sajnos együtt kell élne, A legrosszabb, hogy nem zártuk le korrekten a dolgokat, gyakorlatilag még mindig lebegünk, mert nem mondott semmi konkrétumot. Elvileg azt ígérte hogy okt 16-ig eldönti mit akar, de én már ebben sem hiszek. Ki kell mondanom : Szarik a fejemre nagyívben, éli boldogan életét, bulizik minden hétvégén valami ujdonsült kis 18 éves barátnőjével. Nem tudom mi lesz velem, de most nem is írok többet, mert cefetül érzem magam... Bár nem érdemli meg, de még mindig nagyon szeretem....
Egyszer majd évek múlva lehet elküldöm neki ennek a blognak a linkjét, hogy tudja mit éltem át akkor amikor elhagyott...

Huh mennyi minden történt velem. Róla azóta semmi hír, a világon semmit nem tudok róla, viszont kezd mindez ne is érdekelni. Egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy nem fogom visszafogadni. Kezdem tisztán, józanul látni a dolgokat, és ennek sajnos tényleg nincs értelme, a mi kapcsolatunknak -ki kell mondanom- NINCS JÖVŐJE... Persze tudom hogyha esetleg jelentkezik hogy vissza akar jönni, minden borulni fog, és megint totál öszezavarodok. Ezért remélem hogy nem si fog jelentkezni... Flke tőle hogy hülyeséget csinálnék.

Az elmult napok retentő izgalmasan teltek. Csütörtökön bemutattak a csajnak. Hát nem is tudom, fura... Aranyos kedves, de nem kimondottam az esetem. De nem is eleve halott a dolog, ugy álltam hozzá. Mindenesetre szombat estére elhívtam hozzám vacsira. Pénteken unokatesóméknál voltam, majd onnan elmentem játszani, ahogy cashgame-ben nyertem 21500 Ft-ot... Hiába, aki szerencsétlen a szerelemben, szerencsés a kártyában :)


Szombat este feljött a csaj, 5 ig itt volt. Hu basszus.... nem néztem volna ki belőle, de az első este a hálóban kötöttünk ki. Ez a csaj.... Nem semmi egy szerető az tuti.. nagyon jó volt vele, annakellenére hogy tökrészeg voltam. Minden olyat szeret, amit eddig én soha senkitől nem kaptam meg, mindenben benne van. lehet bunkóság, de ha nem is jön be, egy darabig megtartom, mert minden olyan át akarok vele élni amit eddig még senkivel.. Most akkor lehet hogy szemét vagyok? legyen akkor az vagyok, ennyi, pont leszarom...

Hmm... Érdekes. Nem érzem olyan szarul magam... Reggel felkeltem, és meglepődtem, hgy nem vagyok rosszul... Munkába befelé menet is azt vártam, mikor tör rám a rosszkedv, de nem... Egész jól elvoltam. És ez 2 napja tart. Lehet hogy gyógyulok? Mondjuk meg van az okoom rá. A drágáról kiderült, hogy a nagy szomorkodás közepette felvette a kapcsolatot a volt pasijával, és iszonyatosan undorító ömlegésekkel teli leveleket írt neki. Hogy honnan tudom? Megváltoztatta az iwiwes jeszlavát, amit kb egy óra alatt kitaláltam, és minvel asz hitte hogy innentől nem tudom megnézni a dolgait, nyugodtan bennthagyta a leveleit, nem törölte ki. Mikor olvastam... Pfuuu.... Ha itt lett volna mellettem, esküszöm lehánytam volna... Hogy lehet egy ember, akiben megbíztam, szerettem, hogy válhat valaki egyik napról a másikra ilyenné.. Bár a levél alapján arra is rájöttem, hogy nem hirtelen lett ilyen, csak én voltam vak, hogynem vettem észre a dolgokat. Gyakorlatilag tavasz óta a drága kacsintgat, próbálkozik ittott. Hétfő este megkeresett messengeren. Pont jó kedvemben talált, kapott hideget meleget, végre egyszer ugy igazából elmondtam neki a véleményemet róla.. Azóta nem keresett. És azóta sokkal jobb a kedvem!! Egy barátom  mondta, hogy igenis tudjak meg minnél többet róla, amit csak lehet, mert minden egyes megtudott dolog engemsegít aban, hogy rájöjjek, és eldöntsem : Soha többé nem akarom folytatni.. Nem hittem neki, de így utólag tényleg igaza van. Egyre jobban ábrándulok ki belőle. Napról napra. Jó lenne találni valakit, aki segítene felejteni. Ezerrel azon vagyok. Ma este találkozom egy csajjal akit a szomszéd szemelt ki nekem :) Kíváncsi vagyok hogy mi lesz.... El kell őt felejtenem, bármennyire is fáj. mindennap hangosan mondom magamnak, hogy "nem kell neked, nem érdemel meg téged, nem fogadod viszza". És baszus, segít! De tényleg!
Na mindegy, remélem rosszabb napjaim, vagy visszaesés már nem lesz. Azt hiszem ha egy nagyon kicsit is, de már látom a fényt az alagút végén...

Mit is mondtam tegnap, ennél már nem lehet rosszabb? Felejtős... Ma sokkal roszabb. Egyfolytában  a sírás kerülget pasi létemre. Nem sírtam kb 14 éves korom óta. Bármit csinálok csak rá tudok gondolni, mindneről ő jut az eszembe. Iszonyatosan szerelmes vagyok bele még mindig. Hab a tortán hogy ma megtudtam hogy ráadásként levelezik a volt pasijával...
Sajon mostmár biztos, hogy én nem kellek neki, hanem gyakorlatilag bárki más. Azt hogy nem kellek neki, még csak csak el tudnám fogadni, de azt nem hogy ennyire szivat. Nem modja meg hogy vége, hanem egyszerűen szép lassan leépít. Az utolsó sms amit tőle kaptam : "majd holnap beszélünk"... Ez szombaton vollt, ma hétfő van.. Ma se fog keresni érzem Nem tudom hogy valaha is beszélünk még, de tény hogy bárhogy is lesz, ha beszélünk ha nem, nekem attól nem lesz jobb. Soha az életben nem gondoltam volna hogy valaha is így fogok járni. De mindennek oka van, biztos vagyok benne hogy odafönt most adják vissza nekem azt, amit eddigi életemben tettem. Egyszer nekem is volt egy hasonlóan fájdalmas szakításom, csak ott én mondtam ki a végét. A lány akkor teljesen összetört... Ma jöttem rá, hogy micsoda fájdalmat okoztam én neki akkor. Tudom hogy ezt soha nem fogja olvasni, de akkor is : BOCSÁNATOT KÉREK TŐLE MINDENÉRT...
Nem tudom meddig fog tartaniez az állapot, de bárcsak már az első sokk vége flé járnék.
Volt már dolgom pár lánnyal, egyiknél sem éreztem azt mint nála. Nekem Ő volt a nagy szerelem, és mindig is ő marad. Soha nem voltam olyan boldog, mint az együttöltött 2,5 év alatt. Soha. És szerintem nem is leszek. A holnapi naptól előre félek, holnap lennénk 2 év 6 hónaposak....

Katasztrófa. Tegnap megint nem mondott igazat, és a pasival volt. Összetörtem, ugy érzem totál magam alatt vagyok, az egész hétvége egy nagy rakás szar volt, semmihe nem volt kedvem, nem akartam emberek között lenni. Elindultam bulizni szombaton, de én ökör egy utcában voltam vele, csak ő másik helyen, másik pasival. Érzem, hogy valami összetört bennem, és annyira de annyira magam alatt vagyok, hogy abbn bizok, innetől már csak jobb lehet...
Sajnos soha nem fogom megkapni a választ arra, hogy miért szivatott, miért nem állt elém és mondta hogy vége. Mert egy gyáva kis féreg szerintem....
még tegnap is sms-ezgetett velem estig, és amint rákérdeztem mit csinál este, onnantól nem jött, válasz. Az utolsó üzenete annyi volt,  : Majd holnap beszélünk. Biztosra veszem hogy nem fog keresni most napokig, aztán mire megnyugszom, megint jelentkezik majd, hogy ismét a földbe tiporjon.... Mert őilyen, bár soha de soha nem gondoltam volna ezt, 2,5 év együttélés után...
Hálistennek jönnek a várva várt hétköznapok, legalább a melóhelyen lekötöm magam, csak este reccsenek meg itthon.