Hát október lett, az első egyedül kezdett hónapom cirka 15 éve... Nem tudom miért, de ma megint rám tört minden rossz ami létezik, elkezdett megint szívbemarkolóan hiányozni, a nap minden egyes percében csak rá tudtam gondolni, senki másra. A melóhelyen nem is tudtam semmit csinálni, haza is jöttem előbb a kelleténél. Pedig hogy örültem hogy pár napig jobban voltam... De most megint annyira rossz.. Rettenesen hiányzik néha úgyérzem hogy a napok múlásával egyre nagyobb a féjdalmam. Fogalmam sincs mikorra fogom ezt kiheverni.
Ma rendelte megy könyvet, a címe : Mars és Vénusz újrakezdi... Ez egy tanácsadó könyv a szakítás utáni állpotra, és állítólag segít újrakezdeni az életet. Nagyon bízom benne hogy ha csak egy kicsivel is, de jobb lesz ha elolvasom, sokan dícsérik ezt a könyvet.
A legrosszab, hogy az égvilágon semmi hír róla immáron egy hete, még iwiw-re sem lépett be, semmi. Titokban beléptem a messengerre a nevével, természetesen a volt pasija ott van a partnerei között...Nem tudom van e köztük valami, de az biztos hogy tartják a kapcsolatot rendszeresen, bár a pasi iwiw-en még mindig a barátnőjével van fennt a képeken.
Nagyon rossz érzés ez, én hülye még mindig abban bízom, hogy egyszer felhív sírva majd hogy vissza akar jönni... De az agyam világosan látja, hogy ez a nap SOHANAPJÁN lesz. Csak a szívem nem tudja felfogni, bármennyire is szeretném. Egyre jobban távolodik el tőlem, tudom jól hogy nap mint nam egyre kevesebbet gondol rám, egyre kevésbé vagyok fontos neki. És ezzel sajnos együtt kell élne, A legrosszabb, hogy nem zártuk le korrekten a dolgokat, gyakorlatilag még mindig lebegünk, mert nem mondott semmi konkrétumot. Elvileg azt ígérte hogy okt 16-ig eldönti mit akar, de én már ebben sem hiszek. Ki kell mondanom : Szarik a fejemre nagyívben, éli boldogan életét, bulizik minden hétvégén valami ujdonsült kis 18 éves barátnőjével. Nem tudom mi lesz velem, de most nem is írok többet, mert cefetül érzem magam... Bár nem érdemli meg, de még mindig nagyon szeretem....
Egyszer majd évek múlva lehet elküldöm neki ennek a blognak a linkjét, hogy tudja mit éltem át akkor amikor elhagyott...